lakk design

"A körömfestés sem mai találmány. Egyiptomi fáraók hosszú, aranyozott körmöket hordtak, ha sajátjuk nem nőtt meg eléggé, akkor pótkörmöket helyeztek az igazira. A Ming dinasztia alatt, kínai nemesek is előszeretettel növesztették meg a körmeiket és arannyal, ezüsttel színesítették azokat. Az ókori görögök, rómaiak hennafestékkel pingálták a körmeiket, a gazdagok arany- és ezüstfestékkel. Júdeában az is divat volt, hogy egy tűvel festéket juttattak a körömmátrixba, így az már eleve színesen nőtt ki. Fájdalmas volt, persze. A kíméletes manikűr Franciaországban terjedt el, a XIX. században, amikor dr. Sitté rózsafapálcával manikűrözött, és ezt a szakmát húga tovább is vitte. Az iparosodás elhozta a körömkozmetikát is, megjelentek a reszelők, a lakkok. Eleinte, csak a köröm középső harmadát lakkozták, a bőr felőli fehét holdacska és a körömvégek szabadon maradtak. A körmöket pasztákkal tették csillogóbbá. A Revlon készítette az első olyan festékanyagot, amit már körömlakknak lehet nevezni, a húszas évek elején. A másik nagy körömlakkgyártó cég az Orly, ami szentül meg van győződve róla, hogy ő találta fel a spanyolviaszt, pontosabban a francia lakkozást. Saját sztorija szerint 1975-ben megkérte egy hollywoodi rendező, hogy olyan körömlakkot adjon a színésznőinek, ami mindenféle szetthez, figurához, alakítandó szerephez illik. Ekkor tanácsolta a körömvég fehérítését, a köröm fényesre festésével kombinálva. Nos, hogy miért nem hálivúdi lakkozás a francia? Mert Jeff Pink, az Orly alapítója, ezt a lakkozást Párizsban látta egy haute-couture bemutatón. Azóta már műkörmöket előre gyártott mintákat, matricákat, strasszköveket használunk. Bár én esküszöm a tűzpiros lakkra és a rövid körmökre! Szexi! És most azt hiszem megtaláltam azt a körömlakkot, ami mindenki kedvenc márkájához, mondjuk a Chanelhez igazíthat."